Csilingelő pókháló a sarokban

Kiszállok a blog írásából, méghozzá azért, mert nagy valószínűséggel már nem fogok ott lakni, ahol 6 évig.

Mottó: "Most az álmunk bőgve leborul
Félrelökjük: "Menj, te nyomorult!"
Úgyse szeret, aki megfogna,
Megkóstolna és eldobna."
(Ghymes: Vér - szabadon)

Sokan írnak Blogtéren a viharról (tiszta szenzáció), Flaneltől Markig, regionális jelentés is akad, az enyém is ilyesmi lesz, bár tudvalevő, hogy nem szeretem az időjárásos témát.

kozsi: 

Miskolcon, mert ott is van ilyen nevű tér, nemcsak a fővárosban. (Videó itt.) Amíg Budapesten csak az ezeréves államalapításnak emléket állító szoborcsoport van, meg a magas oszlopról egy angyal vigyázza a magyar népet , addig a miskolci párján  forradalmárok cipelik vállukon az 56-os eseményeket egy piramis levágott tetején, félmilliárdból mélygarázs, sőt szökőkút, meg körmedence is készült. Amelyben lehet fürdödni.

"A kis föld alatti lakásokban a hangya egész nyáron át télre való táplálékot hord össze, amiből az látszik, hogy igen okos állat. Nem csoda, hiszen a feje majdnem olyan nagy, mint a potroha, márpedig bizonyos, hogy például mi is okosabbak lennénk, ha a fejünk akkora lenne, mint a törzsünk. Aztán még azt is mutatja ez a megbocsátható árufölhalmozás, hogy a hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van." (Innen lopva, szerintem Nagy Lajos: Képtelen természetraj című művéből való)

Megvolt az államvizsga pedagógiából is. Körülbelül 70 tétel, négyet húztam, meséltem róluk. Kész, passz, ötös.

Mindig lehet máshogyan nézni a dolgokat. A szőttes egyik oldala szép képet mutat, minden rendben, szabályos a minta. Megfordítva viszont látszik, hogyan fonódnak össze a szálak, hogyan dolgoztak a szorgos kezek (vagy a szövőszék), a fonák itt-ott rojtos, rendetlen, kusza. Mindkét oldal ugyanahhoz a tárgyhoz tartozik, mindkettő valóságos, legfeljebb csak a szebb képet mutató felére szeretünk ránézni.

mint régen.

balint: Nos, újra itthon. És újra, megint Kozsival buli. újszerűen hat rám, holott nem kéne, hiszen a metódus ismert: iszunk, lemegyünk az Avason, közben eléneklünk néhány nagy slágert, ugrabugra az egyetemi klubban, aztán hajnalban hazamenet.

Beszélgetésrészlet: "És milyen az idő arrafelé?" "Átlagos, tavaszodik." "Itt 24 fok van legalább, izzadok"

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vonnegut

Megfogadva a tanácsokat konkretizálom a mondanivalómat... Másnapos, illetve harmadnapos fejjel blogot írni, egyenlő a kötél általi halállal...

Há bakker, még ilyenben sem volt részem Miskolcon... Buli hajnalig a kettesbe... Végén: mennyünk máá enni... Há jóvan, 10-20 hubi után megéhezik az ember... Bementünk aztán elkezdett a haverba kötekedni egy lagzilajcsi... Jóvan mondom qsss mindenkinek mert szétcsipázom a búrátokat... Aztán még én voltam a köcsög, hogy nincs kedvem verekedni... zsír...

Három hónapra Törökországba lépek, úgyhogy méltó elbúcsúztatásomra bulit hirdettem. Képek és rövid beszámoló: